Betöltés...
 
toggle-left
toggle-right
Bernard Lietaer, forrás: YES! - Futurenet.org Magazin (Cached)

A hiányon és kapzsiságon túl

A hiányon és kapzsiságon túl

Bernard Lietaer és Sarah van Gender beszélgetése
fordította és szerkesztette Kin50
forrás: http://www.futurenet.org/2Money/Lietaer.html


  • Kevesen dolgozhattak a pénzügyi rendszerünkben olyan sokszínű feladatkörben, mint Bernard Lietaer. Öt évét töltötte a Belga Központi Bankban, ahol első feladatai között az ECU (single European currency system) megtervezése és bevezetése szerepelt.
  • Elnöke volt a Belga Elektronikus Fizetések Rendszernek, és nemzetközi vállalatoknak tervezett sokdevizás környezetekben alkalmazott technológiákat.
  • Segített fejlődő országoknak a kemény valuta bevételeiket növelni, továbbá a belga Lovain-i egyetemen tartott nemzetközi pénzügyi kurzust.
  • Bernard Lietaer lett az egyik legnagyobb és legsikeresebb nemzetközi, off-shore, pénzügyi alap ügyvezetője és pénzárú kereskedője.
  • Jelenleg a kaliforniai Berkely Egyetem fenntartható források központjában (Center for Sustainable Resources) tevékenykedik.

A YES! szerkesztője Sarah van Gender beszélget Bernard-val egy olyan újfajta pénz lehetőségeiről, amely jobban fejleszti társaságainkat és a fenntarthatóságot. Erről a témáról bővebben lehet vele beszélgetni a http://www.transaction.net/money/ című internet-konferencián.

  • SARAH: Miért helyezel ekkora hangsúlyt az alternatív pénznemek kifejlesztésére?

  • BERNARD: A pénz olyan mint egy acélgyűrű, melyet az orrunkba fúrtunk. Elfelejtettük, hogy ezt is mi terveztük meg, s mostanra csak körbe-körbe vonszol minket. Szerintem eljött az ideje annak, hogy kitaláljuk merre menjünk - véleményem szerint a fenntarthatóság és a társaságiasság irányába -, s ezért alkossunk egy olyan pénzügyi rendszert, ami el is juttat minket oda.

  • SARAH: Tehát azt állítod, hogy valójában a pénzünk mintája az, ami alapját képezi társadalmunkban megtörténő sokminden egyéb dolognak - vagy akár meg-nem-történő ügynek is?

  • BERNARD: Ez így van. Bármennyire is a pénzügyi tankönyveink azt állítják, hogy az emberek és vállalatok egymással a piacokért és nyersanyagokért küzdenek, én azt állítom, hogy valójában ezt csak a pénzért való küzdelemért teszik, s ehhez a viselkedéshez csupán eszközként használják fel a piacokat és nyersanyagokat. Ezért tehát egy újfajta pénügyi rendszer megtervezése valójában a célzatos emberi cselekvés irányának újraalkotásával jár.
  • Ezen túlmenően én úgy látom, hogy a kapzsiság és a versengés nem a nyughatatlan emberi természet eredményei; arra a következtetésre jutottam, hogy a kapzsiság és a hiánytól való félelem érzéseit folyamatosan újralkotjuk és erősítjük jelenlegi pénzeink használatával. Például, eleget termelünk ahhoz, hogy mindenkit megetessünk a földön, továbbá biztosan van is elég munka és tennivaló mindannyiunknak, de egészen biztosan minderre nincs elég pénz, hogy fizessünk érte. Ennek egyenes következménye az, hogy egymással kell küzdenünk a túlélésért.
  • A pénz akkor teremtődik, amikor a bankok a pénzt a piacra kölcsönként kihelyezik. Ha a bank neked egy 1 millió forintos jelzálogkölcsönt ad, ezzel csak az alaptőkét hozza létre, amit rendszerint el is költünk és a gazdaságba visszaforgatunk. Ám a bank 20 év alatt már 2 millió forintot követel vissza, és ehhez nem teremti meg a második milliót, a kamatot. Ehelyett, a bank kiküld téged kemény világunk dzsungelébe, hogy mindenki ellen küzdve te hozd vissza neki a másodikat.

  • SARAH: Tehát vannak emberek akiknek veszteniük kell ahhoz, hogy mások nyerhessenek? Vannak akiknek el kell bukniuk a kölcsönük visszafizetését, hogy mások fizethessék vissza saját kölcsöneikre felvett kamataikat?

  • BERNARD: Ez a helyzet. Minden bank ugyanazt csinálja, mikor pénzt teremt kölcsönzéssel. Ezért olyan fontosak a központi bankok döntései - mint például a Federal Reserve az USA-ban és az Európai Központi Bank Európában -, mert ha ezek a szervezetek növelik a kamat költségeit, egyben ezzel meghatározzák a nagyobb arányú csődök kötelező bekövetkeztét is.
  • Ezért amikor a bankok a "hitelezőminősítésüket" végzik, valójában azt mérik fel, hogy mennyire vagyunk alkalmas játékosok a másokkal folytatott küzdelemben és rajtuk való nyerészkedésen - hisz szükségesen alkalmas kell legyél a második millió előteremtésére, melyet nem hoztak létre. S ha elbukod ezt a játszmát, akkor úszik a házad vagy az egyéb, lekötött fedezeted.
Fájl nem található.

...page... Wiki page pagination has not been enabled.
  • SARAH: Ez pedig kihat akkor a munkanélküliségre is.

  • BERNARD: Igen, ez egy komoly tényező, de ennél többet érdemes tudnunk. Az információ technológiákkal sikerült nagyon jó gazdasági növekedést elérnünk, anélkül, hogy a foglalkoztatottak aránya megnövekedett volna. Úgy hiszem, hogy az állások által hajtott gazdag periódusnak végét láthatjuk Amerikában. Amint Jeremy Rifkin a "The End of Work" ("A munka vége") c. könyvében is kifejti, munkahelyek nem lesznek többé, még a "jó időkben" sem.
  • A Nemzetközi Fémdolgozók Szövetsége (The International Metalworkers Federation in Geneva) Genfben azt jósolja, hogy a következő 30 éven belül az emberiség népességének két vagy három százaléka készít mindent amire szükségünk van e bolygón. Ha csak egy tizes szorzóval tévednek, akkor is marad a kérdés, hogy az emberiség többi - 80 százaléka - mihez kezd majd.
  • Jóslatom szerint a helyi pénznemek nagy szerepet játszanak majd a 21. század társadalmi szervezésében, egyéb indokokból kifolyólag is, ám leginkábba foglalkoztatottság szempontjából. Nem állítom, hogy a helyi pénznemek váltsák fel a nemzeti pénzeket, ezért is hívjuk ezeket "kiegészítő" pénznemeknek. A nemzeti, versenyt előídézó pénzeknek is lesz szerepük a globális piaci versenyben. Viszont azt hiszem, hogy a kiegészítő pénznemeink sokkal jobban valók az együttműködésen alapuló, helyi gazdaságok építésére.
  • (a szerk.: Ha továbbvisszük a fonalat, és belevesszük a "nemzeti" és "globális" metaforák viszonyában kifejezett küzdőszellem végét is, akkor valójában az egész földi piacot egy, kulturálisan változó, "kiegészítő", helyi pénznemmel, együttműködő rendszerben tudjuk látni. Ezzel amit elkezdünk otthon együttműködési szellemben, az akár nagyvilágivá is válhat...)

  • SARAH: És ezeket a helyi gazdaságokat tehát olyan típusú foglalkoztatottságra építjük, amit nem fenyeget majd a kihalás?

  • BERNARD: Első lépésnek ez jó. Például Franciaországban működik már körülbelül 300 helyi csere hálózat, melyet Grain de Sel ("Sómagoknak") hívnak. Ezek a rendszerek, melyek pontosan akkor alakultak, mikor a munkanélküliségi ráta felemelkedett 12 százalékra, megkönnyítik a bérlettől az organikus anyagokig akárminek a cseréjét. S ezen túlmenően még más hatásuk is van: Kéthetente tartanak egy nagy ünnepséget a dél-franciaországi Ariege-ben. Az emberek nemcsak azért jönnek, hogy kereskedjenek sajttal, gyümölccsel és süteményekkel mint hagyományos vásári napokon, hanem időt cserélnek egymással például vízvezetékszerelésre, hajvágásra, vitorlázásra vagy akár angol nyelvórákra is. És csak helyi pénznemeket fogadnak el!
  • Helyi pénznemeink munkát teremtenek, és én megkülönböztetem ebben az állásokat a munkától. Az állás az amit a létfenntartásunkért vállalunk, a munkát azért csináljuk, mert jól esik. Arra számítok, hogy a munkahelyiállások ideje egyre inkább lejár, és mégis hihetetlen mennyiségű érdekes munka lesz, amin dolgozhatunk. Például Franciaországban az emberek gitár zenei oktatási órákat ajánlanak német nyelvtanulási órákért. Egyik sem fizetne szívesen francia frankban. A szép a helyi pénznemekben az, hogy mikor megalkotjuk őket, nem szükséges már beleépítenünk a hiány tényezőit. És nem is kell máshonnét származzon a pénz, hogy szomszédainkkal tudjunk csere üzletet kötni.
  • Edgar Cahn "Idő Dollár" (Time Dollars) rendszere egy klasszikus példa. Amint megszületik a megállapodás két ember között, hogy Idő Dollárokat használnak elszámolásra, valójában ezzel a folyamattal egymás között teremtették meg a "pénzt"; tehát pénzben nincs hiány. Természetesen ez azt sem jelenti, hogy végtelen lenne ebből a fajta pénzből; hisz nem adhatod nekem 500 ezer órád időtartamát - hisz senkinek sincs fölöslegesen 500 ezer órája. Tehát van plafona is az új pénznek, de nincs beépítve a mesterséges hiányérzet. Ahelyett, hogy embereket egymás ellen fordítanánk, ez a rendszer az egymással való együttműködésünket támogatja.
...page... Wiki page pagination has not been enabled.
  • SARAH:Tehát azt feltételezed, hogy a hiány nem kell vezető alapköve legyen a mostani gazdasági rendszerünknek. De hát nem maga a hiány abszolút alapja a gazdaságunknak, különösen a korlátos nyersanyagmennyiség világában?

  • BERNARD:Erre a kérdésre adott válaszom Carl Gustav Jung munkásságán alapszik, aki lefektett az elméleti keretét a kollektív pszichológiának, s a pénz a kollektív pszichológia egy alapvető jelensége.
  • Jung kulcsa az archetípusok fogalma, amelyet azon érzelmi térrel írhatunk le, ami egy adott irányba mozgatja az embereket, mind egyénileg, mind társaságilag. Jung azt mutatta be, hogy amikor egy bizonyos archetípust elnyomunk, úgy két féle árnyék jelenik meg, amelyek polárisan viszonyulnak egymáshoz.
  • Ha például a felső énem elnyomott - amely a Király vagy Királyné archetípusában fejeződik ki -, akkor vagy tyrannoszként vagy gilisztaként viselkedhetem. A két árny egymáshoz a félelmen keresztül kapcsolódik. A tyrannosz zsarnok, mert fél, hogy gyengének látják; a giliszta jellem pedig a saját zsarnokoskodásától tart. Csak az, aki ezen két árnyék egyikétől sem fél (a szerk.: a fél-elemhez képest tehát egész(séges)), az testesítheti meg hitelesen a Király archetípusát.
  • Ezt a modellt alkalmazzuk ezért egy részletesen leírt jelenségre - az Ős Anya archetípusának elnyomására. Az Ősanya archetípusa kiemelkedően fontos volt a Nyugat világában is a történelem hajnalától az Indo-Euópai periódusokig, mint ahogy ez más tradícionális kultúrában még máig is tovább él. Ámde ezt az archetípust erőszakosan elnyomták Nyugaton az utolsó 5000 évben, kezdve az Indo-Európai invázióktól, folytatva a zsidó-keresztény kultúrkör Istennő-ellenes tanaival, melyet három évszázadnyi boszorkányüldözés tetézett, átvezetve minket egészen a Viktoriánus korszakig.
  • Ha egy archetípust ekkora mértékben és ekkora időtartamban elnyomnak, akkor árnyai erősen megnyilvánulhatnak a társadalomban. Továbbá, 5000 év után a megfigyelhető árnyékos viselkedést az emberek akár "normálisnak" is láthatják.
  • A feltett kérdésem ezért nagyonis egyszerű volt: Mik az Ősanya archetípusának árnyoldalai? Én azt javaslom, lássuk ezekben a társadalom kapzsiságát és a hiánytól való félelmét. S így a Viktoriánus időkben - amikorra az Ősanya elnyomása csúcspontjára ért - egy Adam Smith nevű skót tanítómester azt láthatta, hogy a kapzsiság és hiány jellemzi az összes működő, "civilizált" társadalmat. Smith, mint tudjuk, a modern közgazdaságtan egyik atyja, amit úgy definiálhatunk ezért, mint szűkös erőforrásaink az egyén személyes kapzsiságának mechanizmusain alapuló újraelosztásását.

  • SARAH: Hűha! Tehát ha a kapzsiság és a hiány árnyékai az Ősanya archetípusának, akkor mi képviseli Ő magát a gazdaság fogalmai szerint?

  • BERNARD: Különböztessük meg az Istennőt, aki az Isteni összes oldalát képviseli, attól, akit az Ősanyával azonosítunk, aki épp a Föld szimbóluma, a termékenység, a természet és az élet minden területén jelenlévő bőség megtestesítője. Aki magáévá teszi az Ősanya archetípusát, az hisz az univerzum gazdagságában. Ha ez a bizalom hiányzik, akkor törekszünk csak nagy bankszámlára. Az első embernek kellett elkezdenie, ki a jövő ellen védekezve sok dolgot gyűjtött, hogy halmát megvédenje mindenki más irígységétől és igényétől. Ha egy egész társadalom fél a hiánytól, akkor ezzel létrehozza azt a környezetét, amelyben jólmegalapozott indokok vannak a hiánytól való félelemre. Ez egy önmagát beteljesítő jóslat!
  • Ezen túlmenően, régóta abban a hitben élünk, hogy értékek megteremtéséhez csak a hiányból indulhatunk ki. Ez valóban igaz lehet néhány materiális területen, de érvényességét kiterjesztjük arra is, ahol valószínűleg már nem érvényes. Például nincs semmi ami megakadályozhatna minket az információ és tudás szabad áramoltatásában. Az információ marginális költsége managapság a nullával egyenlő. Mindezellen, feltaláljuk a copyright-ot és a szabadalmakat, hogy az információ megmaradhasson hiánycikknek.

  • SARAH: Tehát a hiánytól való félelem teremti meg a kapzsiságot és gyűjtögetést, ami mint folyamat önmagában teremti meg azt a hiányt, amitől féltünk. Ezzel szemben azok a kultúrák, amelyek az Ősanya képére alakulnak, bőségésen és nagyvonalúságon alapulnak. Ugye ezek az elképzelések impliciten következnek a társasági definíciódból, vagy sem?

  • BERNARD: Valójában ez nem az én definícióm, hanem etimológiai alapjai vannak. Lásd meg, hogy a "kommunitás" (angolul: community, szerintem ÉrtElme szerint TársasÁg-nak vagy KözŐsség-nek fordítható legjobban) eredeti értelme a latin "munus" szóból ered, melynek jelentése ajándék, s a "cum"-al együtt, ami magában "együtt"-et vagy "egymás közöttet" jelent, szószerinti értelme összességében az egymás között ajándékozni.
  • Ezért én közösségnek hívom az emberek olyan csoportját, ahol ajándékaimat fogadják és értékelik is, továbbá, hol egyértelműen várhatom, hogy ajándékot adnak viszont is.

  • SARAH: S a helyi pénznemek az ajándékok efajta cseréjében segítenek, ugye.

  • BERNARD: A helyi pénznemek legtöbbje a foglalkoztatottság növelésének szándékával indult el, de van néhány olyan csoport is, ahol a helyi pénznemet különösen a társaságok létrehozására alapították.
  • Például nekem furcsa lenne felhívni szomszédomat a völgyben, hogy "láttam a fádon termett sok körtéd. Megkaphatom?". Úgy érezném valamit szükséges viszonzásként ajánlanom. De ha csak az amúgy is kevéske forintomból adnék neki, ugyanennyi erővel a boltban is megvehettem volna a körtéket. Ezzel ellentétben ha van helyi pénznemünk, akkor nincs hiány a csereértékben, s ezzel a körték átvétele jó kifogás a személyes találkozásra, az ápolt emberi kapcsolatokra.
  • Amerika Maryland államában, Takoma Park településen, Olaf Egeberg kezdett egy helyi pénzrendszert, hogy elősegítse a cseréket a közösségében. S a résztvevői egyaránt egyetértenek abban, hogy pontosan ez az ami velük történt.
...page... Wiki page pagination has not been enabled.
  • SARAH: Ez felveti azt a kérdést is, hogy helyi pénznemekkel az emberek alapvető szükségleteiket is kielégíthetik-e, mint a lakhatást vagy élelmet, vagy ezek a szektorok megmaradnának a versenyre alapozott gazdaság részeiként?

  • BERNARD: Sokan vannak, akik imádnak kertészkedni, de ebből nem tudnának megélni a versengő világban. Ha egy kertész munkanélküli, és én is munkanélküli vagyok, egy hagyományos gazdaságban mindketten éhen pusztulhatnánk. De a kiegészítő pénznemeink segítségével ő mint kertész felnevelheti a salátáimat, melyekért én a helyi pénznemben fizetek neki egy másik szolgáltatással, vagy megkeresem a pénzt egy másik társ felé nyújtott szolgálat adásával.
  • Ithacán, az "Órákat" számolják el a falusi piacon; a parasztok a helyi pénznemet használhatják, hogy felvegyenek valakit az őszi betakarításban való munkára vagy javításokra. Vannak házurak, kik "Órákban" mérik a bérlet díját, főleg ha nincs olyan jelzálog a házon, amiért a hiányos dollárokért kellene fizetniük.
  • Ha van helyi pénznem, akkor könnyen láthatóvá válik, hogy mi a helyi és mi nem az. A bevásárlóközpont csak forintot fogad el; mert szállítóik Hong Kong-ból, vagy Singapúrból vagy épp Amerikából hozzák árúikat. De Ithaca boltjai mind az "Órákat", mind a forintot fogadják. Helyi pénznemekkel a helyi stabilitás felé billentjük a mérleg nyelvét.

  • SARAH: A helyi pénzek továbbá nyújtanak egy kis puffert is a globális gazdaság hullámzásaihoz képest. Te is ebben az üzletágban dolgoztál, felügyelve, kereskedve és azzal is, hogy segítettél megtervezni a globális pénzügyi rendszert. Miért akarnának közösségek teljesen védve működni ettől?

  • BERNARD: Először is azt kell erről elmondani, hogy a jelenlegi hivatalos pénzügyi rendszer szinte már nem a valódi gazdasággal kapcsolatos. Csak hogy legyen róla fogalmunk, 1995(!) statisztikái azt mutatják, hogy a földön forgalmazott pénzmennyiség globális szinten napi szinten 1.3 trillió dollár. Ez 30-szor több, mint az összes fejlett ország összesített napi GDP-je. Az USA éves GDP termelésének megfelelő pénzmennyiség forog a piacon három naponta! Ebből a mennyiségből csupán 2 vagy 3 százalék kapcsolatos valódi kereskedelemmel vagy befektetéssel; a többi pénz a globális cyber-kaszinó spekulatív tétjeit alkotja. Ezért a valódi gazdaság a spekulációs tortának cukormázává alakult, ami pont fordítottja a két évtizeddel ezelőtti állapotoknak.

  • SARAH:Mik ennek a következményei? Mit jelent ez azoknak, akiknek nincsenek határokon átnyúló nemzetközi kereskedelmi kapcsolataik?

  • BERNARD: Egyrészt, a hatalom visszavonhatatlanul a kormányoktól a pénzügyi piacokhoz került. Ha egy kormány valami olyasmit csinál, ami nem tetszik a piacnak - mint ahogy ezt a britek tették 91-ben, majd a franciák 94-ben és a mexikóiak 95-ben, akkor senki sem ül le velük egy asztalhoz beszélgetni. hogy "ezt ne így, inkább amúgy". Helyette egyszerűen egy pénzügyi krízis rázza meg az adott pénznemet. Ezzel néhány száz ember, akit senki sem válaszott, és kiknek nincs semmilyen közös felelősségük, eldöntik például mennyit ér nyugdíjalapunk - többek között.
...page... Wiki page pagination has not been enabled.
  • SARAH: E rendszerben bekövetkező csőd lehetőségére is beszéltél már...

  • BERNARD: Igen, körülbelül 50-50 százalékos a valószínűsége a következő öt vagy tíz évben. Sokan azt mondják 100 százalékos a valószínűsége, és sokkal rövidebb időn belül következik be. Soros György, aki ugyanazzal kereste meg vagyonát mint én - pénzek spekulációjával -, azt szögezte le, hogy "az instabilitás kumulatív (összegző) jellege miatt, a szabadon lebegtetett pénzpiacok esetleges lerobbanása szinte biztosra vehető."
  • Joel Kurtzman, a Harvard Business Review volt szerkesztője legújabb könyvének a "Pénz Halála" címet adta, melyben megjövendöli az azonnali összeomlást a spekulációs örjöngés miatt.
  • Csak hogy meglássuk hogyan történhetne: az összes OECD Központi Bank tartalékai összességükben csupán 640 billió dollárt tesznek ki. Egy krízis esetén, abban az esetben ha minden központi bank együttműködne (ami egy másik dolog, és soha nem volt rá eddig példa), akkor valójában csak egy átlagos, hétköznapi pénzpiaci kereskedelmi nap felét tudnák fedezetükkel irányítani. Egy krízis napon a pénzmennyiség elérheti egy átlagos nap kétszeresét vagy akár háromszorosát is, és azon a napon az összes központi bank teljes fedezete is csupán két vagy három óráig bírná.

  • SARAH: És, mi lenne ennek az eredménye?

  • BERNARD: Ha ez megtörténik, akkor hirtelen egy egészen más világban vagyunk. 1929-ben a tőzsdék zuhantak, de az arany-sztenderd megóvta a rendszert. Itt valami sokkal alapvetőbbről beszélünk. Az egyetlen hasonló mintát a Római Birodalom bukásában láthatjuk, ami a római pénz végét jelentette. Akkori időkben még jó fél századba tellett, mire a csőd átjárta a birodalmat, de manapság ez csak órák kérdése lenne.
...page... Wiki page pagination has not been enabled.
  • SARAH: Tehát akkor a helyi pénznemek valamennyi rugalmasságot is biztosítanának közösségeknek egy nemzetközi pénzügyi krach vagy más nemzetközi csőd esetére. Azt is említetted, hogy a helyi közösségek pénzei a fenntarthatóságot is elősegítik. Mi itt a kapcsolat?

  • BERNARD: Ahhoz hogy ezt átlássuk, meg kell értenünk a valódi összefüggést kamatlábaink és jövő diszkontálása között. Ha most megkérdenénk valakit, "Száz eurót kér-e most, vagy inkább egy év múlva?", a legtöbb ember most kérné a pénzt, mert azt biztonságosan elhelyezheti egy rizikó-mentes bankszámlán, és egy év múlva 110 eurót kap érte. Ugyanez egy másik szemszögből azt jelenti, hogy ha ma valaki megígéri, hogy egy múlva ad 100 eurót, akkor az olyan mintha ma 90 eurót ajánlana föl. A jövő diszkontálása alatt ezt a "diszkontált pénz áramot" értjük. (a szerk.: tudjuk, az elméletek szerint ennél bonyolultabb a rendszer (l. Irving Fisher, International Parity Conditions, Nemzetközi Fisher effekt, de ez a lényegen nem változtat)
  • Ezt azt jelenti, hogy a jelen rendszerünkben több értelme van levágni a fákat és a kapott pénzt bankba rakni; mert a bankban a pénz gyorsabban nő mint egy fa. Van értelme "spórolni" a házak szigetelésén, mert a diszkontált nominális értéke a jövőben elköltött többletenergiának a ház élettartamához viszonyítva magasabb a ház mostani szigetelési költségeinél
  • Mégis, mi megalkothatunk egy olyan pénzügyi rendszert is, ami ennek pont az ellenkezőjét teszi; hosszú-távú gondolkodást szül például a "fekbér" alkalmazásával. A fekbér díjat Silvio Gesell vettette fel körülbelül egy évszázaddal ezelőtt. Az elképzelése szerint a pénz is csak egy közös árucikk - ugyanúgy mint a telefon vagy a busz -, és ezalapján javasolta, hogy fizessünk használatáért egy kis összeget. Más néven, a pozitív kamat láb helyett egy negatív kamatlábat használunk.
  • Ez akkor mit is jelent? Ha például van most nálad egy 100 eurós, és megmondom, hogy egy hónap múlva fizess érvényességéért 1 eurót, mit tennél?

  • SARAH: Azt hiszem, akkor valami másba próbálnék befektetni.

  • BERNARD: Pontosan eltaláltad. Ismered a kifejezést, hogy a "pénz olyan mint a trágya; mert akkor jó valamire, ha jól szét van terítve." A Gesell rendszerekben az emberek csak a cserére használják a pénzt, nem arra, hogy értéket tároljanak vele. Ez mindig megteremti a munkát, mivel a körforgást támogatja, és megfordítaná a rövid-távon ösztönző rendszeret. A fák kivágásából származó pénz bankba fektetése helyett inkább egy élő fába fektetnénk pénzünk, vagy egyszerűen a házunk szigetelésére költenénk.
...page... Wiki page pagination has not been enabled.
  • SARAH: Próbálták ezt a rendszert valaha?

  • BERNARD: Összesen csak három ilyen korszakot találtam jelen történelmünkben: a klasszikus Egyiptom korát, továbbá körülbelül három századot az Európai középkorban, majd az 1930-at követő néhány évet.

In ancient Egypt, when you stored grain, you would receive a token, which was exchangeable and became a type of currency. If you returned a year later with 10 tokens, you would only get nine tokens worth of grain, because rats and spoilage would have reduced the quantities, and because the guards at the storage facility had to be paid. So that amounted to a demurrage charge.
Egypt was the breadbasket for the ancient world, the gift of the Nile. Why? Because instead of keeping value in money, everybody invested in productive assets that would last forever - things like land improvements and irrigation systems.
Proof that the monetary system had something to do with this wealth is that it all ended abruptly as soon as the Romans replaced the Egyptian 'grain standard' currency with their own money system, with positive interest rates. After that, Egypt ceased being the grain-basket, and became a "developing country" as it is called today.
In Europe during the Middle Ages - the 10th to 13th centuries - local currencies were issued by local lords, and then periodically recalled and reissued with a tax collected in the process. Again, this was a form of demurrage that made money undesirable as a store of value. The result was the blossoming of culture and widespread well-being, corresponding exactly to the time period when these local currencies were used.
Practically all the cathedrals were built during this time period. If you think about what is required as investment for a small town to build a cathedral, it's extraordinary.

SARAH: Because cathedrals take generations to build?

BERNARD: Well, not only that. Besides the obvious symbolic and religious roles - which I don't want to belittle - one should remember that cathedrals had an important economic function; they attracted pilgrims, who, from a business perspective, played a similar role to tourists today. These cathedrals were built to last forever and create a long-term cash flow for the community. This was a way of creating abundance for you and your descendants for 13 generations! The proof is that it still works today; in Chartres, for instance, the bulk of the city's businesses still live from the tourists who visit the cathedral 800 years after it was finished!
When the introduction of gunpowder technology enabled the kings to centralize power in the early 14th century, the first thing they did was to monopolize the money system. What happened? No more cathedrals were built. The population was just as devoutly Christian in the 14th or 15th century, but the economic incentive for collective long-term investments was gone.
I use the cathedral simply as an example. Accounts from 12th century estates show that mills and other productive assets were maintained at an extraordinary level of quality, with parts replaced even before they wore out. Recent studies have revealed that the quality of life for the common laborer in Europe was the highest in the 12th to 13th centuries; perhaps even higher than today. When you can't keep savings in the form of money, you invest them in something that will produce value in the future. So this form of money created an extraordinary boom.

SARAH: Yet this was a period when Christianity was supreme in Europe and so presumably the Great Mother archetype was still being repressed.

BERNARD: Well, actually a very interesting religious symbol became prevalent during this time: the famous "Black Madonna." There were hundreds of these statues during the 10th to 13th centuries, which were in fact statues of Isis with the child Horus sitting on her lap, directly imported from Egypt during the first Crusades. Her special vertical chair was called the "cathedra" (which is where the word cathedral comes from) and interestingly this chair was the exact symbol identifying Isis in ancient Egypt. The statues of the Black Madonnas were also identified in medieval time as the "Alma Mater" (literally the "Generous Mother," an expression still used in America to refer to someone's 'mother university').
The Black Madonnas were a direct continuity of the Great Mother in one of her most ancient forms. She symbolized birth and fertility, the wealth of the land. She symbolized spirit incarnate in matter, before the patriarchal societies separated spirit from matter. So here we have a direct archetypal linkage between the two civilizations that spontaneously created money systems with demurrage charges while creating unusual levels of abundance for the common people: ancient Egypt and 10th-to-13th century Europe. These money systems correspond exactly to the honoring of that archetype.

SARAH: How interesting! What potential do you see for local currencies to bring this Great Mother archetype of abundance and generosity into our economic system today?

BERNARD: The biggest issues that I believe humanity faces today are sustainability and the inequalities and breakdown in community, which create tensions that result in violence and wars. We can address both these issues with the same tool, by consciously creating currency systems that will enhance community and sustainability.
Significantly, we have witnessed in the past decades a clear re-awakening of the feminine archetype. It is reflected not only in the women's movement, in the dramatic increase in ecological concerns, or in new epistemologies reintegrating spirit and matter, but also in the technologies that enable us to replace hierarchies with networks (such as the Internet).
Add to these trends the fact that for the first time in human history we have available the production technologies to create unprecedented abundance. All this converges into an extraordinary opportunity to combine the hardware of our technologies of abundance and the software of archetypal shifts.
Such a combination has never been available at this scale or at this speed: it enables us to consciously design money to work for us, instead of us for it.
I propose that we choose to develop money systems that will enable us to attain sustainability and community healing on a local and global scale. These objectives are in our grasp within less than one generation's time. Whether we materialize them or not will depend on our capacity to cooperate with each other to consciously reinvent our money.







Létrehozta ang. Legutóbbi módosítás: Kedd 24 Február, 2004 18:43:04 EST admin által.