Miért álmodozna egy piros folt a lábán

Töltött paprikát ebédeltek az emberek a nyári vendéglők vadszőlővel befuttatott tornáczán, világos sörrel és nagyon-nagyon fehér kenyérrel.

Milyen fehér volt ez a kenyér. Soha még a képzeletünkben sem álmodoztunk ilyen habkönnyüségről és patyolatfehérségről, amilyennek ez a kenyér rémlik, a kukoriczakenyér sárgaságán. Meg kell azonban állapitani, hogy nem igen ettek az emberek. Sokan felugráltak és megvévén a délutáni lapokat szaladva olvasták.

Az ég viharra készült. Olyan színű volt, mint egy gummiköpeny. Már lógott is az eső lába. Nem tudni miért, a természet példázta a történelmet. Fuldokoltunk levegőért, kisérleti nyulak egy üvegbura alatt.

• The Project Gutenberg eBook of Tinta by Dezső Kosztolányi
• Viszkető folt a bőrön kerek piros
• Magyar közmondások nagyszótára | Digitális Tankönyvtár
• Piros folt süt a bőrön
• Karácsony Benő: A megnyugvás ösvényein
• Vélemények a pikkelysömörről a hajnali krémről
• Hogyan kezeljük az arcon lévő vörös foltot

Néha alattomos szellők ráncigálták a köruti fák lombjait. A kávéházi ablakban egy csorbafogu, sárgaszáju, kövér pesti polgár kavargatta pohárban gőzölgő feketéjét és beleásitott a világba. Miért álmodozna egy piros folt a lábán még a béke volt.

Nem is sok időn át látjuk ezt az ásatag emléket, de a részletek egyre tisztábbak és a történelemmel együtt egyre több és több szín, íz kerül felszínre, melyre közvetlen az esemény után való napon sem emlékeztünk. Azt mondják, ez a memória hatékony, olcsó kenőcs pikkelysömörhöz. Agg emberek nem arra eszmélnek vissza, hogy szemüveget és köhögősport, de hogy ostort és krumpliczukrot vettek.

A képeknek érni kell az idő aranyfürdőjében.

• A VÁNDORLÓ EMBERRŐL
• Gyógynövények, amelyek pikkelysömör kezelésére
• József Attila összes költeménye
• Vörös és kék folt a lábán
• Vajdasági Magyar Digitális Adattár
• Pikkelysömör kezelése ujjakon
• Hogyan lehet enyhíteni a viszketést pikkelysömörben

Igy csak most érezzük azt a miért álmodozna egy piros folt a lábán, nem akkor, mikor átéltük. Az is bizonyos, hogy aki megéli a vénségét, töviről-hegyire, még frissebben tudja majd leírni e várakozó nap minden porszemét és minden hangárnyalatát, minthogy addig képzeletében a fölösleg leválik róla, csak a szerves anyag tapad hozzá.

Ma is világosabban látjuk már. Sok volt a sápadt arc, a piros fül, a kócos haj. Két órakor azonban a város — minden ok és érv nélkül — átadta magát egy általános optimizmusnak, mint holmi kis délutáni szunditásnak.

UTAK, NÉPEK, VÁROSOK

A gyomrok emésztettek, az idegek pihenni akartak. Nem lesz háboru.

1. Vörös foltok egy felnőtt arcán
2. Emlékezés egy kutyaboltra és más megható dolgokra.

Háromkor az ég még jobban elborult. Mindenki pesszimista volt.

Kalangya, VIII. évfolyam (1939. január) 1. szám

Mire négy óra lett, kávéztak, teáztak, fagylaltoztak, kissé ásitottak is az emberek, és az az örömük, hogy a bonyodalom elsimult, fanyar csömörrel elegyült, hogy nem lehetnek tanui annak, amire izgatottan számitottak. Ötkor az idegek ujra megfeszültek. Hat órakor, a döntés idején, rátekintettünk a fali órára, melynek vonallá egyesült két mutatója feketén szelte át a fehér óralapot. Veszettül, az orkán sebességével száguldtak a különböző hirek.

Magyar közmondások nagyszótára

Olyan ideges volt a levegő, hogy a szavad, amit halkan mondtál ki elzárt szobában, sokszorosan visszhangzott, olyan feltétlen jó hangvezető volt ekkor minden matéria, hogy amit egyik pillanatban a város perifériáin suttogtak, a másik pilnatban a központban orditották.

Mit, az miért álmodozna egy piros folt a lábán világ egy hotel garni volt, melynek vékonyka, papirmasé falán át meg lehetett hallani, mit beszél a belgrádi, a tokiói, a londoni szomszéd. Félhétkor aztán kezünkbe esett ez a szó: háboru. Kezünkbe esett, és eleinte nem tudtunk vele mit csinálni. Pikkelysömör kezelése bearish volt a hangzása is.

Mert valljuk be, mindnyájunknak csak színpadi emlékei voltak róla, és legfölebb a könyveikre, a csataképekre, a versekre gondoltak még az okosabbak is, bizonyos tompitó birálattal. Egy pár óra alatt áthömpölyögtettük magunkon az összes idegszenzációkat, az öröm és fájdalom minden érzését, azokat a megpróbáltatásokat, melyeket kiálltunk, azokat a diadalokat, melyeket végigujjongtunk eddig.

Mindenki sietett élni.

Fejünkben és szívünkben már teljesen felvonultak a hadak. A laterna magica olajlámpájában vannak igy a képek, kicsinyben, melyek később óriási vetületben jelennek meg a vásznon. Nem akadt olyan hír, melynek hitelt ne adtak volna. Ha valaki azt mondja, hogy a világháboru már eldőlt, egy óriási fantasztikus csatában, mindenki rázza a fejét, de belül, a lelke mélyén mindenki elhiszi.

Mindnyájan kisgyermekek voltunk. Európa a béke selyemágyából riadt föl, boldog, elkényeztetett gyermek, aki reggelenként aranyszélü findzsában kapta a csokoládét és a jó bizonyitványa ellenére rendkivül tapasztalatlan volt.

Folyóiratok

Mindenki szeretett volna valakihez fordulni, egy okos, nagyon magas állásu emberhez, aki mindent tud, egy miniszterhez, vagy egy őrmesterhez, vagy egy csillaghoz, vagy egy riporterhez. Van egy mozdulat az emberben, mellyel sötétben az apja kezét keresi.

De ki az emberiség apja? Hiszen mindnyájan kivétel nélkül a béke gyermekei voltunk még, olyan együgyüek és tájékozatlanok, hogy most joggal mondhatjuk, ma a trafikos kisasszony többet tud a háboru mivoltát illetően, mint akkor sok tudós. Akadtak jólértesültek, akik miért álmodozna egy piros folt a lábán a helyzet magaslatára emelkedtek, gazdasági, társadalomtudományi alapon jósolgattak, olyanok, akik — docendo discimus — tanitva és magyarázva, ajkukon fölényes mosollyal akarták megtudni, hogy tulajdonképen hányadán vagyunk.

Az emberek vakon bíznak egymásban.